1 Édesanya , 4gyermek , 3 apuka ...
Egyre többet gondolkodok a kész tényen , ahogy cseperednek a gyermekeim , vajon ez kihatással lesz e az életükre és hibáztam e ....
30 éves leszek júliusban , jelenleg 11 hetes kismanó fejlődik a pocakomban . Ő a 4. gyermekem .
15 éves voltam , amikor megismertem életem első szerelmét , 10 évvel idősebb volt nálam . Persze a szüleim ellenezték a dolgot , így bízonyitani kellett az idővel , hogy komolyan gondoljuk . Várt rám , egy évig csak a busztól kísért hazáig , majd már be is jöhetett a lakásba , egész jól alakult minden . Sajnos az érettségim előtt apukámról kiderült, hogy rákos beteg . Nagyon összetartó családban nőttem fel , éppen ezért , úgy döntöttem 19 évesen , megajándékozom egy unókával . Így is lett , fantasztikus kislányom született , aki a papáját az utolsó éveiben nagyon boldoggá tette. 11 éves a kis drágám.
Persze nem maradtunk együtt , 6 hónapos volt a kicsi mikor elváltak útjaink az apával , nagyon jól ápolják a kapcsolatot egymással és én is kijövők vele mai napig.
Ismét azt gondoltam megtaláltam a nagy őt :) Boldog voltam , nagyon boldog , elfogadott a kislányommal együtt , szeretett minket . ...
Gondoltam ,miért is ne , legyen 2 év után egy közös gyermekünk . Rá is álltunk az ügyre , elsőre sikeredett , de sajnos elhalt a pici 8 hetesen . /Talán egy égi jel volt/
Nem adtuk fel , 6 hónapra a baba elvesztésére , ismét sikerült és megszületett az én drága 2. kislámyom . Ezt a boldogságot , amit akkor éreztem..a világ legszerencsésebb emberének gondoltam magam.
.....de csak gondoltam.
Egyszercsak minden beborult , elkezdett verni , megalázni , az akiben hittem !!! Sosem panaszkodtam, emiatt. Megakartam oldani , mert nagyon szerettem volna ha így maradunk egy család.
2 év után , mikor végre eldöntöttem , hogy elmegyünk , teherbe estem , ezt is egy jelnek tartottam, hogy együtt kell maradnunk . Magányos terhesség , magányos szülés , de az ég adott nekem egy csodás fiút :) . Boldog voltam a gyerekektől , más nem számított .
A kapcsolatunk persze nem javult , sőt , nem is ragoznám.
Majd jött egy nap , amikor már azt mondtam , hiába álmodom valamiről ami nem létezik ...DE MÉGIS !!!! A munkahelyemen megismertem valakit , akit egész életemben kerestem másban , mert még nem tudtam hol találom őt ! Hihetetlen , ő is úgyanígy volt vele . Fiatalabb nálam , 5 évvel , de minden jól münkődik , persze akadnak nehézségek . Most várjuk a közös babát , a gyerekeket szereti , a gyerekek pedig őt . A legkisebb gyermekem 6 éves lesz szeptemberben , ő a fiú , vele kicsit nehézkesebb minden . De a lányok szuper jól vannak. Vajon mi lesz velünk ? Jól döntöttem e? 4 gyermek ...boldog vagyok , mégis aggódom, bár bármit hoz az élet én itt vagyok nekik mindíg .............
